Böszörményi Gyula: Leányrablás Budapesten (Ambrózy báró estei I.)
Korábban, jó 5-7 évvel ezelőtt már olvastam egyszer a könyvet, azonban ekönyv formájában, amikor nem tudtam hozzá olvasni a lábjegyzeteket, ami ennél a könyvnél szervesen hozzátatozik a történetnek. Akkor nem is tetszett annyira, hogy folytassam a sorozatot. Valamiért úgy gondoltam, hogy itt az ideje újra nekifutni a dolognak és adni még egy esélyt, hiszen nem hiába olyan népszerű az egész sorozat. És milyen jól tettem, másodjára teljesen magával ragadott a történet, annak ellenére is, hogy emlékeztem a főbb eseményekre. Imádtam, hogy Böszörményi korabeli személyeket épít bele a történetbe, amitől sokkal hitelesebb lesz az egész regény.
A történet két szálon fut és egy testvérpárt, Emmát és Emíliát követhetjük. Emma 1896-ban Pestre érkezik a Millenniumi ünnepségekre, azonban az egyik napon, amikor a várost járja az unokabátyjával elrabolják. Húga, Mili négy évvel később utánamegy, ugyanis felbukkant egy távirat, ami Emmától érkezett az elrablását követő évben. A családban felébred a remény, hogy Emma talán mégis életben van, így Mili útnak indul, hogy felgöngyölítse nővére eltűnésének rejtélyét. A nyomozás következtében akad össze a mufurc, ám zseniális báróval, Ambrózy Richárddal, akivel együtt folytatja eltűnt nővére utáni kutatást. Ennyit a történetről, hiszen a regény műfajából kiindulva minden további spoileres lenne.
A történet izgalmasságát megalapozza a két szálon futó cselekmény, bár az ilyen esetekben az egyik szál mindig jobban érdekli az olvasót, mint a másik. Ennek a kötetnek az esetében Mili és a báró szála sokkal érdekesebb volt számomra. Az egész leányrablás nagyon izgalmas, hiszen nem véletlenül pont a Marosvásárhelyi Hangay Emmát rabolják el a millenniumi forgatagban. A rejtély megoldásához a múltba kell visszanyúlni és felszínre ásni egy családi titkot.
A történet nagy erőssége - amit már a bevezetőben is említettem -, hogy a szerző korabeli, valóban létező személyeket épített bele a történetbe. Ez lehetett egy férfi, aki a Lipótmező mellett lakott és feltehetően ott dolgozott vagy egy kocsis, akinek a neve valamiért az újságok hasábjaira került, de a szerző olyan legendás alakokat is beleszőtt az elbeszélésbe, mint Jászai Mari. Ez az aprócska nüansz annyira hitelessé tudja tenni az egész elbeszélést. Akár Ambrózy báró és Mili is létező személyek lehettek volna. A századfordulós Pest leírása, pedig egyenesen pazar. Szinte láttam az Andrássyn végigszáguldó fiákereket és a macskaköves utcákon gyalogló embereket. Egy szó, mint száz, a regény hangulata minden mondaton átjön.
Akik hozzám hasonlóan még halogatták az Ambrózy báró esetei sorozat olvasását, azokat arra buzdítom, hogy ne féljenek belevágni, mert hatalmas élmény. Főleg, ha utána az ember végig tud sétálni a regény helyszínein és megszemlélni ma hogy néz ki az Erzsébet körúti vagy a Szervita téri bérház. Izgalmas, olvasmányos történet, biztosan folytatni fogom a sorozatot.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése