Nikolasz Dimitrov: Valóságok dílere

Szingapúr a közeli jövőben. Ipari kémkedés. Tudatmódosító szerek. Bolgár szerző. Magyar származású főszereplő. Ezek mind olyan hívó szavak, amik azt sugallták számomra, hogy ez egy igazán különleges könyv lesz, sajnos azonban nem kaptam meg tőle azt, amit a fülszöveg alapján vártam. 

Történetünk főszereplője Zoltán Varga, aki ipari kémkedésből tartja fent magát. Zoltán nem akármilyen kém, hanem az egyik legjobb, aki észrevétlenül olvad be a legbonyolultabb felépítésű cégekbe és szippantja ki az információkat az ott dolgozókból. Egy új megbízatást kap, miszerint be kell szivárognia egy új, feltörekvő cégbe, a TransRealitybe és felfedni belső tevékenységüket. Egy szokványos állásinterjúval kezdődött pályafutása a cégnél, ami egyáltalán nem mondható szokványosnak a végére. Főszereplőnk természetesen megkapta az állást és kezdetét vette a betanulási időszak, mely szerint mindegyik osztályon egy hetet kellett eltöltenie az ottani vezető felügyelete alatt, hogy megismerkedhessen a cég felépítésével és az egyes osztályok munkájával, egyszóval teljes képet kaphasson a TransReality tevékenységéről. 

Valamiért nagyon vonz a multinacionális cégek világa, szívesen olvasok egy cég hierarchiájáról, belső konfliktusairól, felépítéséről, mindennapos működéséről, megalakulásának történetéről. Meghatározóan jó regény volt a témában például Jillian Medoff könyve, az Ez fájni fog! Úgyhogy kíváncsi voltam, hogy ezt a témát, hogyan ülteti át az író egy sci-fi keretei közé. A regény jól indult: izgalmas volt, érdekes és olvasmányos. Aztán csak ezt vettem észre, hogy egyre inkább egy nagy kuszaság az egész a sok vallási vonallal, a technológia újdonságaival és a vállalattal, amiről még mindig nem tudni, hogy mit is csinál pontosan és ahol a felvételi részét képezi a felvételiztetővel való szexuális aktus lefolytatása. Csak kapkodtam a fejem és nem értettem hová akar kilyukadni a szerző. És az olyannyira várt sci-fi vonal sem váltotta be a hozzá fűzött reményeimet. 

Az elbeszélésmód nagyon csavaros volt, hiszen az első részben a narrátorunk Zoltán, aki a cégez való felvételét meséli el nekünk és, hogy milyen próbatételeket kellett kiállnia. A második nagy egységben már jövendőbeli felesége, Katrin szemszögéből láthatjuk az eseményeket. Erre a váltásra azért volt szükség, mert ekkora Zoltán már teljesen a cég rabszolgájává vált és teljesen elveszítette a kapcsolatot a való világgal. A narráció nagyon tetszett, hiszen mindig öröm egy váratlan fordulatokkal teli történetmesélést olvasni, mint egy lineáris elbeszélést, azonban nem voltam túl elégedett magával a történetvezetéssel. Spoileres rész következik! Hiszen Zoltán egy egyszerű gyakornokból világot megváltó prófétává avanzsál. Nem nagyon értettem, hogy mi ez a nagy felhajtás körülötte, hiszen nem éreztem, hogy lehengerlő teljesítményt nyújtott volna a gyakornoki időszaka alatt. Habár nem voltak a történetben logikai bukfencek, mégsem voltam elégedett az események alakulásával. Lehet, hogy ez a műfaj szimplán nem nekem való, mert a regény jól van megírva, a cselekmény gördülékeny, a szöveg olvasmányos. Valahogy mégsem passzoltunk össze.