Az emberi gyarlóság regény - Dosztojevszkij: A Karamazov testvérek
Ez a második Dosztojevszkij könyv, amit olvastam. A bűn és bűnhődés kötelező volt a gimiben. Az osztálytársaim utálták vagy el sem olvasták, én imádtam. A Karamazov testvérek már régóta terítéken volt, egészen pontosan tavaly november óta, amikor is színházban láttam. A könyvet körülbelül 3 hónapja kezdtem el olvasni és két napja sikerült a végére érnem. Eleve nehéz nyelvezetű, klasszikus, szépirodalmi műről van szó, hiszen a 19.századi orosz cárizmus idején játszódik. Nah meg vastag is a maga ezer valamennyi oldalával. Azért egy pár könyv is becsúszott a két kötet között.
Nem volt nehéz felvennem a fonalat, ismeretem az alapsztorit, de nagyon kíváncsi voltam ennek a sokrétű történetnek a kibontását, a mélyre ható részleteire, hiszen egy színházi előadás minden körülmények között csak a felszínt tudja kapargatni egy (ilyen terjedelmes) könyvhöz képest. Az első kötet lassabban ment, mert tele volt tűzdelve iszonyatosan hosszú és unalmas, vallásos megnyilvánulásokkal, amiket nehezen vesz be a gyomrom. A vége felé azonban izgalmasan beindultak az események magával a gyilkossággal és az azt követő bírósági eljárással.
Dosztojevszkijhez híven egy gyilkosság áll a történet központjában, azonban a Bűn és bűnhődéssel összehasonlítva nem a könyv első 50 oldalán történik meg, hanem úgy a 600. környékén.
Az alaptörténet, mint azt a cím is sugallja 3, illetve talán 4 testvérről szól. 3 vagy 4 gyerek, 3 különböző nőtől, az apa mindegyiket eldobta magától, az árván nevelkedett gyerekek ezt mind-mind máshogyan élték meg. Dmitrij a legidősebb ugyanolyan kéjenc és semmirekellő lett, mint az apja, Ivan az írásba menekült, Alekszej, pedig szerzetesnek szegődött és ott van még Szmergyakov, állítólag Fjodor Pavlovics zabigyereke, a város gyengeelméjű koldusától, ami persze nem bizonyított tény, mégis magához fogadta és szakácsként alkalmazta. A gyermekek immár felnőtt fejjel hazajönnek apjukhoz, az anyai örökség reményében, amiből nem sok maradt és az öreg kéjenc nem óhajtja megosztani sarjaival.
A bonyodalmat egy nő okozza, egy gyönyörű szép, kegyetlen, gonosz nő, aki árulja a szerelmét és bolondját járatja a férfiakkal. Például Dmitirij Fjodoroviccsal és az apjával, Fjodor Pavloviccsal. Mind a ketten, az apa is a fia is őrülten beleszeretnek Grusenykába. Egymás vetélytársai lesznek, mindent megtennének, hogy övék legyen a nő, egyikük azonban túlságosan messzire megy. Fjodor Pavlovicsot ugyanis vérbe fagyva, kirabolva találják saját otthonában, a gyanú azonnal Dmitrijre irányul. De vajon tényleg ő ölte meg? Vagy talán Szmergyakov, az inas, aki csak bosszút akart állni sanyarú sorsa miatt?
Tehát egy roppantul izgalmas és eseménydús alaptörténettel indulunk, amihez Dosztojevszkij hozzáadott nem kevés lélektani drámát és az emberi gyarlóságnak minden árnyalatát. Bár a történet központjában apa és fiú vetélkedés áll, illetve az azt követő rettenetes bűntény mégis az emberi természet sötét bugyrain van a hangsúly. És az igazi főszereplő, akit az író központba helyez Alekszej, a szerzetesjelölt, akinek igen magasan helyezkedik el erkölcsi értékrendje. De Ivan is fontos mozgatórugója a történetnek, mert ő Fjodor Pavlovics tükörképe, aki ugyanilyen galád, mint az apja, mivel ő Dmitrij menyasszonyát, a tehetős Kátyát szerette el.
A szálak bonyolultak és kuszák, azonban rendkívül alapos jellemrajzot kapunk az összes szereplőről.
Nekem nagyon tetszett, bár én igazi rajongója vagyok a klasszikus irodalomnak. Igazi 5 pontos remekmű.
Értékelés: 5/5
Nem volt nehéz felvennem a fonalat, ismeretem az alapsztorit, de nagyon kíváncsi voltam ennek a sokrétű történetnek a kibontását, a mélyre ható részleteire, hiszen egy színházi előadás minden körülmények között csak a felszínt tudja kapargatni egy (ilyen terjedelmes) könyvhöz képest. Az első kötet lassabban ment, mert tele volt tűzdelve iszonyatosan hosszú és unalmas, vallásos megnyilvánulásokkal, amiket nehezen vesz be a gyomrom. A vége felé azonban izgalmasan beindultak az események magával a gyilkossággal és az azt követő bírósági eljárással.
Dosztojevszkijhez híven egy gyilkosság áll a történet központjában, azonban a Bűn és bűnhődéssel összehasonlítva nem a könyv első 50 oldalán történik meg, hanem úgy a 600. környékén.
Az alaptörténet, mint azt a cím is sugallja 3, illetve talán 4 testvérről szól. 3 vagy 4 gyerek, 3 különböző nőtől, az apa mindegyiket eldobta magától, az árván nevelkedett gyerekek ezt mind-mind máshogyan élték meg. Dmitrij a legidősebb ugyanolyan kéjenc és semmirekellő lett, mint az apja, Ivan az írásba menekült, Alekszej, pedig szerzetesnek szegődött és ott van még Szmergyakov, állítólag Fjodor Pavlovics zabigyereke, a város gyengeelméjű koldusától, ami persze nem bizonyított tény, mégis magához fogadta és szakácsként alkalmazta. A gyermekek immár felnőtt fejjel hazajönnek apjukhoz, az anyai örökség reményében, amiből nem sok maradt és az öreg kéjenc nem óhajtja megosztani sarjaival.
A bonyodalmat egy nő okozza, egy gyönyörű szép, kegyetlen, gonosz nő, aki árulja a szerelmét és bolondját járatja a férfiakkal. Például Dmitirij Fjodoroviccsal és az apjával, Fjodor Pavloviccsal. Mind a ketten, az apa is a fia is őrülten beleszeretnek Grusenykába. Egymás vetélytársai lesznek, mindent megtennének, hogy övék legyen a nő, egyikük azonban túlságosan messzire megy. Fjodor Pavlovicsot ugyanis vérbe fagyva, kirabolva találják saját otthonában, a gyanú azonnal Dmitrijre irányul. De vajon tényleg ő ölte meg? Vagy talán Szmergyakov, az inas, aki csak bosszút akart állni sanyarú sorsa miatt?
Tehát egy roppantul izgalmas és eseménydús alaptörténettel indulunk, amihez Dosztojevszkij hozzáadott nem kevés lélektani drámát és az emberi gyarlóságnak minden árnyalatát. Bár a történet központjában apa és fiú vetélkedés áll, illetve az azt követő rettenetes bűntény mégis az emberi természet sötét bugyrain van a hangsúly. És az igazi főszereplő, akit az író központba helyez Alekszej, a szerzetesjelölt, akinek igen magasan helyezkedik el erkölcsi értékrendje. De Ivan is fontos mozgatórugója a történetnek, mert ő Fjodor Pavlovics tükörképe, aki ugyanilyen galád, mint az apja, mivel ő Dmitrij menyasszonyát, a tehetős Kátyát szerette el.
A szálak bonyolultak és kuszák, azonban rendkívül alapos jellemrajzot kapunk az összes szereplőről.
Nekem nagyon tetszett, bár én igazi rajongója vagyok a klasszikus irodalomnak. Igazi 5 pontos remekmű.
Értékelés: 5/5
Megjegyzések
Megjegyzés küldése