Üresség a tányéron - Herman Koch: A vacsora

Szupergyorsan, mindössze 3 nap alatt elolvastam. Egy Dosztojevszkij kötet után igazán üdítő volt Koch vacsorapartija. Nagyon jól olvasható, olvastatja magát a történet, olyannyira izgalmasan van felépítve az elbeszélés, hogy olvasás közben végig pattanásig feszültek az idegeim. Ugyanakkor egyszerű, olvasmányos stílusban íródott, nyugodtan tudtam tömegközlekedés közben is olvasni, ha éppen a mondat közepén kellett abbahagynom, mert le kellett szállnom könnyen fel tudtam venni a fonalat. De azért be kell vallanom, hogy a terjedelme se valami hatalmas a maga 297 oldalával.

Első találkozásom volt Kochhal, ezért nem tudtam mire is számíthatok, mit főzött ki az olvasó számára. Már az első pillanatban volt valami hátborzongató a szavaiban, valami lappangó, mocskos dolog az elbeszélésmódba rejtve. Ijesztő, pedig legtöbbször nem mondja ki a konkrét tényeket, érzéseket, múlt béli sérelmeket. 

A narrátorunk Paul, egy jómódú, holland családapa, akinek a bátyja Hollandia jövendőbeli
miniszterelnöke. Paul és felesége, Claire egy puccos étteremben vacsorázik a bátyával Serge-el és Babettel. Nem közönséges vacsora ez, hanem stratégia megbeszélés egy igen komoly gyilkossági ügyben, amit a saját fiaik követtek el. Óvatoskodnak egymással, puhatolóznak ki mennyit tud, kinek mi a véleménye, mit lépjenek ez ügyben. Az egyik fél visszavonulót fúj, a másik imizse megőrzése érdekében a nyilvánosság elé tárna mindent. Meddig mennek el a felek, hogy érvényesítsék akaratukat? Meddig mennek el a gyerekek, hogy mentsék a menthetőt?

Maga a regény egy este, egy vacsora alatt játszódik le, narrátorunk bőrébe bújva, az időben és a térben ugrálva azonban mélyrehatóan megismertet a részletekkel. Nemcsak a bűncselekményt és annak várható következményeit boncolgatja, hanem más lélektani, erkölcsi kérdéseket is feszeget, durva társadalomkritikával fűszerezve.

Azonban sok részlet, ami még érdekelt volna homályban maradt. Például miből is él Paul? Hiszen 9 éve munkanélküli. Végig érezni, hogy valami nincs rendben az ürgével, semmi konkrétumot nem tudunk meg csak annyit, hogy szó szerint elgurult a gyógyszere. Vagy mi lett végül a gyerekekkel? Hogyan rendezték el az ügyet? És mit tennék mondjuk én szülőként, Claire cipőjébe bújva?

Érdekes, elgondolkodtató, érdekfeszítő, a legjobb vacsora, amin valaha voltam.

Értékelés: 5/5


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Történelmi regények könyvajánlója ⧫ Avagy milyen könyvekkel kezdjük, ha szeretnénk jó történelmi regényeket olvasni

Talán életem legfontosabb könyve ⧫ Szabó Magda: Az őz

Mihail Bulgakov: A Mester és Margarita - "Kézirat el nem ég!"