Véres történelmünk hófehér lapokon - Zoltán Gábor: Orgia
Sajnos ritkábban látok neki magyar írók műveinek (mint kellene), úgyhogy különösen nagy örömmel tölt el, hogy most egy igazán jó kortásr magyar regényt olvashattam. Ezek esetében félek a csalódástól, hogy nem elég jók, illetve sokszor sablonosnak, valószerűtlennek, mesterkéltnek tartom a párbeszédeket, valamint ismert környezetem leírását. Nehéz Budapestről írni, annyi látni való van, hogy a tömör leírások sokszor nem is tűnnek valódinak.
Rövidke, mindössze 300 oldalas, jól olvasható könyvről van szó. A napi 9 óra munka és 2 óra utazás mellett is sikerült egy hét alatt elolvasnom. Nehezen kaptam el a fonalat, mert nincs se konkrét főszereplője, nem egy ember szemszögéből ismerhetjük meg a történteket, lényegében azt se tudjuk mikor ki a narrátor. Az is nehezítette némiképpen a megértést, hogy az író, nagyon helyesen a korabeli helységneveket használta, illetve próbálta betartani a kor helyesírási szabályait, ettől azonban egyáltlán nem lett régies érzetű a szöveg.
Talán Rennert nevezhetem főszereplőnek. Furcsa módón ő az egyetlen szereplő, akinek nem derül ki a keresztneve, végig csak Rennerként vagy a vasgyárosként emlegetik. Keresztény férfi, aki azért került be a Hűség Házába, mert a felesége és a szeretője is zsidó. A Nyilasok felajánlottak neki egy választási lehetőséget. Válasszon a női közül, választotját életben hagyják, a másikat viszont megölik. Renner nem tud dönteni, minthogy a régi életében sem tudott konkrétan állást foglalni egyik nő mellett sem. Eme döntés hatására a szerelmi háromszög csúcsai, ilyen vagy olyan módon megmenekülnek. A Feleséget gödörbe lőtték, de a lövés nem sebesítette meg halálosan, kimászott a gödörből és elszökött. A Szeretőt a gettóba vezényelték, ami akkoriban nagy biztonságot jelentett. Rennert pedig bevették a szervezet kötelékébe. Bepillantást nyerhetünk a szervezet működéi felépítésébe, a megfélemlítés eszközeibe, a szerző részletes alapossággal tárja fel az olvasóknak a kivégzések finom menetét.
Történelem órán nem beszéltünk ilyen mélyrehatóan a Nyilasok rémtetteiről, ezért kicsit meg is lepett az a sok mocsok, amiről Zoltán Gábor ír. Igazán durva és realisztikus. Nem igazán élt a cenzúrázás jogával, mindent olyan élesen és nyíltan tár az olvasó elé, mint ahogy valójában történtek az események. A kiadó helyében lehet, hogy elláttam volna, 18-as karikával a könyvet. Hiszen, ahogy a meztelen (szó szerint), cudar igazságról beszél, ahogy megalázták a zsidó nőket, férfiakat és gyerekeket, az nagyon nyers. Nem szívesen lettem volna zsidő nő azokban az időkben. Míg a férfiakat "csak" megverték, a nőket brutálisan megerőszakolták, azt az elvet vallva, hogy szűz lányokat nem küldhetnek a halálba. Az járt jobban, akit csak orális aktusra kényszerítettek vagy netán megtetszett az egyik nyilasnak, aki meghosszabbította pár nappal a nyomorult életét. Sok esetben nem ők maguk hajtották végre az erőszakot, hanem a foglyokat egymás ellen úszították, a lányokat gumibot segítségével szabadították meg szüzességüktől, frissen szült nőket erőszakoltak meg, ujjakat vágtak le, embereket vertek agyon, gyereklányokat becstelenítettek meg. És még élvezték is!
Kéjes gyönyörrel figyelték áldozataik szenvedését. Ami a legjobban megdöbbentett, hogy a nők is ugyanúgy, sőt talán jobban is élvezték ezeket a "tárgyalásokat és rögtön ítélő bírósági üléseket".
Mindannak ellenére, hogy a téma nem puha és lágy, mégis habkönnyű olvasmány. Rémes tetteket hajtottak végre benne őseink, ami eleven része történelmünknek és nem is olyan távoli eseményeket ölel fel. Ez pont az a könyv, amit személy szerint kötelezővé tennék. Pont ezért ajánlanám mindenkinek, aki magyarnak vallja magát, mert ez az oladlunk sötét, nem sokszor emlegetett, már-már letűnt.
Értékelés: 5/5
Talán Rennert nevezhetem főszereplőnek. Furcsa módón ő az egyetlen szereplő, akinek nem derül ki a keresztneve, végig csak Rennerként vagy a vasgyárosként emlegetik. Keresztény férfi, aki azért került be a Hűség Házába, mert a felesége és a szeretője is zsidó. A Nyilasok felajánlottak neki egy választási lehetőséget. Válasszon a női közül, választotját életben hagyják, a másikat viszont megölik. Renner nem tud dönteni, minthogy a régi életében sem tudott konkrétan állást foglalni egyik nő mellett sem. Eme döntés hatására a szerelmi háromszög csúcsai, ilyen vagy olyan módon megmenekülnek. A Feleséget gödörbe lőtték, de a lövés nem sebesítette meg halálosan, kimászott a gödörből és elszökött. A Szeretőt a gettóba vezényelték, ami akkoriban nagy biztonságot jelentett. Rennert pedig bevették a szervezet kötelékébe. Bepillantást nyerhetünk a szervezet működéi felépítésébe, a megfélemlítés eszközeibe, a szerző részletes alapossággal tárja fel az olvasóknak a kivégzések finom menetét.
Történelem órán nem beszéltünk ilyen mélyrehatóan a Nyilasok rémtetteiről, ezért kicsit meg is lepett az a sok mocsok, amiről Zoltán Gábor ír. Igazán durva és realisztikus. Nem igazán élt a cenzúrázás jogával, mindent olyan élesen és nyíltan tár az olvasó elé, mint ahogy valójában történtek az események. A kiadó helyében lehet, hogy elláttam volna, 18-as karikával a könyvet. Hiszen, ahogy a meztelen (szó szerint), cudar igazságról beszél, ahogy megalázták a zsidó nőket, férfiakat és gyerekeket, az nagyon nyers. Nem szívesen lettem volna zsidő nő azokban az időkben. Míg a férfiakat "csak" megverték, a nőket brutálisan megerőszakolták, azt az elvet vallva, hogy szűz lányokat nem küldhetnek a halálba. Az járt jobban, akit csak orális aktusra kényszerítettek vagy netán megtetszett az egyik nyilasnak, aki meghosszabbította pár nappal a nyomorult életét. Sok esetben nem ők maguk hajtották végre az erőszakot, hanem a foglyokat egymás ellen úszították, a lányokat gumibot segítségével szabadították meg szüzességüktől, frissen szült nőket erőszakoltak meg, ujjakat vágtak le, embereket vertek agyon, gyereklányokat becstelenítettek meg. És még élvezték is!
Kéjes gyönyörrel figyelték áldozataik szenvedését. Ami a legjobban megdöbbentett, hogy a nők is ugyanúgy, sőt talán jobban is élvezték ezeket a "tárgyalásokat és rögtön ítélő bírósági üléseket".
Mindannak ellenére, hogy a téma nem puha és lágy, mégis habkönnyű olvasmány. Rémes tetteket hajtottak végre benne őseink, ami eleven része történelmünknek és nem is olyan távoli eseményeket ölel fel. Ez pont az a könyv, amit személy szerint kötelezővé tennék. Pont ezért ajánlanám mindenkinek, aki magyarnak vallja magát, mert ez az oladlunk sötét, nem sokszor emlegetett, már-már letűnt.
Értékelés: 5/5
Megjegyzések
Megjegyzés küldése