Kifordított társadalom - 2.rész A sorozat

Margaret Atwood: A szolgálólány meséje

A szolgálólány meséjét számos feldolgozásban láthattuk már, készült belőle film és színházi darab is, most pedig a BBC rukkolt elő egy 10 részes mini sorozattal. Valójában a sorozatnak hála kapták fel a regényt is. (Többek között nekem is emiatt kezdte el izgatni a fantáziámat.) Mivel a könyv teljesen lebilincselt és elvarázsolt, azonmód neki kezdtem a sorozatnak, amint befejeztem az olvasást.

Kivállóan összeválogatott színészgárdáról van szó. Különösen érdekelt a főszereplőt megformáló, Elisabeth Moss, mivel a Mad Man-ben (Reklámőrültek) is jól hozta a szerepét. Fredéként sem okozott csalódást. De nemcsak Elisabeth Moss, hanem Alexis Blendel is kíváncsivá tett. Valljuk be a Szívek szállodáján és a Sin City-n kívül nem sokszor csillogtatta meg a tehetségét a színésznő, ami nagy kár, mert Glené szerepében igencsak maradandót hozott.
A sorozat nagyon jól szerepelt minden tekintetben. Nagyon jó kritikákat kapott, sőt 4 díjat is bezsebelt az Emy Gálán.

A könyv nem elégített ki kellőképpen, már ami a Giléádon kívüli világ milyenségét illeti, valamint olyan tekintetben is nagyon sok kérdést hagyott maga után, hogyan is fajulhattak eddig a dolgok, mik voltak azok az apró lépések, ami egy ilyen durva, totalitárius diktatúra létrehozásához vezetett. Viszont a sorozat készítői sok olyan dolgot is belemagyaráztak, amit az író szánt szándékkal kendőzött el az olvasó elől. Sok extra szálat is beleraktak, amit a könyvben még csak sejteni sem lehetett. Nyilvánvalóan így izgalmasabb lett, de számomra, aki olvasta a könyvet emiatt kicsit hamis csillogást kapott az egész, mivel én érzékelem, hogy ez egy felturbózott és kicsit hatásvadász változata a mesének.
Például egyáltalán nem tetszett, hogy kb minden harmadik színész színes bőrű a történetben. Ez természetesen azért történt, mert a sorozatot Amerikában készítették, ami ugye egy nagyon elfogadó társadalom, tehát oda kell figyelniük ezekre a nüansznyi finomságokra, hogy mindenki elégedett és boldog legyen. Az se nyerte el a tetszésemet, hogy míg az író nagyon rejtelmesen nem nevezte nevén sem a főszereplőt, sem a történetben szereplőket, a sorozatkészítői mindenkit megneveztek, még ha ezek csak feltételezések a regényben. Viszont kifejezetten jól állt neki a realisztikus ábrázolás. Itt aztán semmit sem rejtettek véka alá a készítők: véres volt, brutális és nagyon realisztikus.

Mindent összevetve nagyon eltalálták a karaktereket, a képi világot és a hangulatot. Csodálatosan szürke és puritán az egész, kivéve néhány jelenetet, amikor szinte minden kivilágosodik, például a szülés vagy amikor valamelyik szolgálólány teherbe esik.

Már az előzetes nagyon izgalmasnak ígérkezik. Mindenféleképpen a köny elolvasása után kezdjetek bele a sorozatba, mert a rendező eléggé felborította a történet kronológiáját. Illetve rengeteg plusz szálat és háttér információt adott hozzá az alap sztorihoz.