Modern keresztapa történet egy csipetnyi mágiával ⧫ Fonda Lee: Jáde város

A Jáde várossal akkor találkoztam először, amikor a Mákháborút olvastam, hiszen R. F. Kuang a Jáde városból merített inspirációt a regény megírásához. Jellemző, hogy amikor benne vagyunk egy történetben, amihez egy külön világ is társul minél többet szeretnénk megtudni annak hátteréről és működéséről. Így vagyok az ázsiai ihletésű fantasykkal is, amiknek a választéka szerencsére egyre szélesebbre duzzad kis hazánkban is. A Fonda Lee által megálmodott világ bravúrosan ötvözi a modern városvezetés irodai miliőjét az ősi harcművészetek vadságával és a régi begyökerezett szokásokkal. A fantasy elemei is szépen, lassan ölelik körül az olvasót, nem tolakodó a mágia jelenléte, hanem szinte átlagos. Ez a könyv a legjobb példa arra, milyennek is kell lennie egy urban fantasy regénynek. 

A történet borzasztóan lassan indult, az első száz oldal tényleg vízválasztó volt. De amint átfordítottam a 101. oldalra, mintha ezt a lassan hömpölygő történetet elvágták volna, hirtelen olyan eseménydússá vált a könyv, hogy nem tudtam hova kapjam a fejem. Egyik pillanatról a másikra belecsöppenünk a klánok közötti rivalizálásba, megtapasztaltuk az újonnan hatalomra került vezetők gyengeségeit és alkalmatlanságait, ami a klánháború szélére sodorta Kekon szigetét. Ezen a parányi szigeten bányásszák a világ legértékesebb nyersanyagát, a jádét, ami az arra hivatottakat természetfeletti hatalommal ruházza fel. A jáde birtoklásáért, illetve az a fölötti rendelkezés jogáért véres harcok veszik kezdetét a sziget két vezető klánja, a Hegy és a Nincs Csúcs között. 

A történet a Nincs Csúcs szemszögéből íródott és a hősi Kaul család hatalomért való küzdelmét mutatja be. Mint a történelem során sokszor itt is a hatalom átadása akár családon belül is, komolyan megingathatja a szerkezeti struktúrát. Ez a Kaul családot is majdnem letaszította kiharcolt helyéről, ugyanis, amikor a család pátriárkája a háttérbe vonul és átadja a vezetést unokáinak, a klán egyre közelebb sodródik a háborúhoz a Heggyel. Imádtam a klánok felépítését, aminek a Pillér az ura, katonai vezetője a Szarv, üzleti tanácsadója, pedig az Időjós, a klán alsóbb beosztottjainak, olyan érdekfeszítő elnevezéseket adott az íróbő, mint Ujjak, Öklök. Lámpások és még sorolhatnám. A legidősebb testvér, Lan, a Pillér megpróbálja fenntartani a törékeny és látszólagos békét, míg robbanékony természetű öccse, Hilo, aki a Szarv szerepét tölti be folyton csak piszkálja a Hegyet. Húgok, Shae hazatér külföldről, azonban nem akar belefolyni a klán és a család ügyeibe. De akinek a sorsa az, hogy vezető legyen, meddig menekülhet előle? 

Ez a regény sokkal többről szól, mint háborúzó férfiakról és ősi javakról. Előkerül benne a mélyen gyökeredző vallásosság, a gazdasági és politikai törekvések, a nők helyzet. A nők társadalmi helyzete nagyon is központi szerepet kap a regényben, többek között Shae karakterén és a Hegy véres kezű, mindenre elszánt női Pillérén keresztül. Bemutatja, hogy egy nőnek mennyivel keményebben és elszántabban kell küzdenie, hogy elérje céljait az életben. Tökéletesen bemutatásra került ennek az elképzelt szigetnek a bürokratikus felépítése, a modern üzleti stratégiák, vele ellentétben pedig olyan barbár gesztusok, mint a védelmi pénz szedése, a klánhoz való ragaszkodás vagy a becsület párbajok. Ebben a világban nem tárgyalások útján intézték el nézeteltéréseiket, hanem véres harcok árán, aki hatalomra akart kerülni mindenkit elpusztított maga körül. Ez az ellentét, pedig meglepően jót tett ennek a könyvnek és hihetetlenül élettel telivé varázsolta. 

A nehéz kezdés ellenére ez a történet teljesen magába szippantott és elvarázsolt. Néha untam a hosszúra nyúlt harci jeleneteket, amik tényleg olyanok voltak, mint a régi módi kung-fu filmek, ahol össze-vissza röpködtek az emberek. Nagyon elégedett voltam a világépítéssel és a karakterfejlődéssel is. Személy szerint nagyon várom, hogy olvassam a folytatást, ami az Európa kiadó jóvoltából már magyarul is elérhető. Ha választani kell inkább mondanám fiús olvasmánynak, de én nőként is nagyon élveztem és nagy reményeket fűzök a folytatáshoz. 

Vélemény: 5/4

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Történelmi regények könyvajánlója ⧫ Avagy milyen könyvekkel kezdjük, ha szeretnénk jó történelmi regényeket olvasni

Talán életem legfontosabb könyve ⧫ Szabó Magda: Az őz

Mihail Bulgakov: A Mester és Margarita - "Kézirat el nem ég!"