Liz Moore: Hosszú, fényes folyó

Imádom a 21. Század kiadó KULT könyv sorozatát, de sajnos ebben a sorozatban is vannak olyan kötetetek, amik nem nyerik el feltétel nélkül a tetszésemet. Amikor belevágtam Liz Moore könyvébe egy igazán jó krimire vágytam. Mivel a fülszöveg ebbe a kategóriába sorolja nekem némiképp csalódást okozott a regény, hiszen ez egyáltalán nem nevezhető kriminek. Persze van benne erre utaló hajlandóság, de ez inkább egy családi dráma elmesélése, remek társadalmi háttér bemutatásával. 

A történet Philadelphia egyik lecsúszott negyedében játszódik, ahol a drog, a prostitúció és az erőszak a mindennapok részét képezik. Ebben a nem túl idilli környezetben ismerkedhetünk meg egy testvérpárral, Mickey-val és Kacey-vel, akiket az élet más-más pályára sodort, a körülmények és a döntéseik hatására, pedig már évek óta nem is beszélnek egymással. Mickey az utcákat járja járőrként, Kacey pedig a sarkokon állva keresi meg a pénzt mindig a következő adag drogra. Attól függetlenül, hogy a nővérek évek óta nem beszélnek egymással Mickey mindig szemmel tartja a kishúgát, míg egy napon arra lesz figyelmes, hogy Kacey eltűnt. Magánnyomozásba kezd Kacey után, aminek a hatására az olvasó előtt is lassan felderülnek az eltemetett családi titkok. 

A regény két szálon fut: a jelenben követhetjük Mickey mindennapjait és a húga utáni nyomozást, a másik szálon, pedig visszaemlékezéseket olvashatunk amiből szépen lassan kirajzolódik a lányok nem mindennapi múltja, gyerekkori megpróbáltatásaik és magukkal hordozott sérüléseik. Bepillantást nyerhetünk egy gyerekkorba, ahol a szülők drogfüggők, függőségük miatt a gyerekek korán árvákká válnak és egy olyan nagymama neveli fel őket, aki nem akarja újra a vállára venni a gyerekneveléssel járó nyűgöket. Az írónő nehéz kérdéseket vet fel a könyvbe, főleg a gyereknevelésről a nem éppen ideális környezetben. Szó esik a kitörési lehetőségekről, hogy mennyire határozza meg születési helyünk és a körülményeink sorsunk alakulását. Nagy hangsúlyt fektet a döntésekre is, amit meghozunk életünk során. Hiszen adott egy testvérpár ugyanazzal a hátérrel és neveltetéssel, mégis teljesen más irányt vett az életük. 

Hogyha az ember nem krimit vár a könyvtől, hanem azt ami valójában, egy családregényt, bemutatva a társadalmi kommentárokat és a nők helyzetét, akkor egy igazán élvezetes lassú, folyású történetről van szó, ami a végére igazán nagy, nem várt csavarokat tartogat. Nem bánom, hogy elolvastam, mert ismét egy olyan rétegről olvashattam, nevezetten a drogok és a függőség ijesztő világáról, amiről nem gyakran szoktam.