Modern bibliai mese ⧫ J.M. Coetzee: Jézus iskolái

Már régóta szemeztem J.M. Coetzeevel, mint szerzővel. Mindig érdekelnek az olyan írók, akiket elismernek valamilyen irodalmi díjjal, hiszen ők mindig valami különleges értéket rejtenek. J.M. Coetzee, pedig elég sok, nagyszabású díjat zsebelt már be pályafutása során: Irodalmi Nobel-díj, Man Booker-díj. Illetve Dél-afrikai származása miatt is különleges a szememben, hiszen a más nemzetiségű írók, mindig másfajta üzenetet tudnak átadni írásaikon keresztül. Különösen örültem, amikor megjelent magyarul legújabb regénye, a Jézus iskolái. A könyv gyönyörű szép, kényelmes méretű, azonban a beltartalom sajnos elmaradt a várakozásaimtól.

A könyv terjedelmét tekintve nem nagy, alig 300 oldal. Talán ebből kifolyólag könnyen és gyorsan tudtam haladni az olvasással, mégsem tudott nagyon megfogni a történet, főleg az elején. Nagyon felcsigázta az érdeklődésemet a fülszöveg, ami előre vetítette a regényben előforduló bibliai utalásokat, modern köntösbe bújtatva. De egy olyan múlt nélküli, gyökértelen valóságot olvashattam, amit egyszerűen nem tudtam hová tenni. Mielőtt még bele mennék a részletekbe,  ejtenék pár szót a főbb cselekményekről. 

A történet abszolút középpontjában egy Davíd nevű kisfiú áll, aki Jézus megfelelője ebben a furcsán realisztikus, abszurd regény világban. Davídot csakúgy, mint a Bibliában Jézust nevelőszülők nevelik. Inés és Simón, az új világba tartó hajón találtak rá az árva kisfiúra, akit a szárnyaik alá vettek. Furcsának találtam a regénynek ezt a részét, hiszen Inés és Simón is a hajón találkoznak először, addig semmilyen szál nem fűzte őket egymáshoz. Nem értettem igazán, hogy mi vehet rá két teljesen vadidegen embert, arra, hogy befogadjanak egy árva kisfiút és közös erővel neveljék fel. Sőt a későbbiekben sem tud kialakulni közöttük mélyebb kapcsolat a fiú jelenléte nélkül. Davíd nagyon különleges fiú, okos és érzékeny, minden érdekli a világ dolgaival kapcsolatban. Mindenek fölött, pedig iszonyatosan akaratos, képes is mindenkit a környezetében madzagon rángatni. Főleg nevelőszülei vannak kitéve ennek. 

A Jézus iskolái az író új regényfolyamának második könyve, amiben a cím alapján is sejthető, hogy Davíd szülei szeretnék megtalálni legmegfelelőbb taníttatási formát akaratos csemetéjük számára. Próbálkoztak már a közoktatással, de Davíd magasabb intelligenciájának köszönhetően unatkozott az órákon és inkább rosszban törte a fejét. A magántanárt, akit mellé fogadtak szintén kikészítette, ezért egy különleges filozófiát valló iskola, az akadémia mellett döntöttek. Az Akadémia megjelenésével váltak igazán izgalmassá az események a regényben.

Egy kiforratlan gyermekkaraktert mindig nagyon nehéz ábrázolni. J.M. Coetzee azt nagyon jól és hitelesen el tudta találni, hogy milyen egy már-már idegesítően kíváncsi, elkényeztetett hat éves. Tényleg nagyon életszerűre sikeredett az ábrázolás mód, olyannyira, hogy Davíd karaktere engem nagyon idegesített. Sokszor kellett magamat emlékeztetnem olvasás közben, hogy ő még csak egy kisfiú és remélhetőleg kinövi ezt a roppant idegesítő, minden információt meghazudtoló énjét. Szerencsére a Davíd alakította körülmények hatására, a könyv második felében kevesebbet szólal fel, ezért a vége nekem sokkal jobban is tetszett. 

Nehezen tudtam azonosulni az akadémiával és annak hitvallásával. Bár ezzel nem voltam egyedül,mert Simónnak is gondot okozott ezeknek a nem realisztikus információknak a befogadása. Ötletes megoldásnak találtam, hogy az akadémia vezetője az Ana Magdalena nevet viselte, sőt a vele történt tragikus események is mesteri párhuzamba álltak a Bibliabeli sorsával. 

Nagyon lassan állt össze a fejemben a kép a regény alaptörténetét illetően, mert eléggé titokzatosan vág neki az események elmesélésének a szerző. Nem tudtam behelyezni a regényt sem térben sem időben és ezeknek a szerintem alapvető részleteknek a hiánya megnehezítette számomra a történettel való azonosulásomat. Voltak persze utalások, amiből lehetett következtetni néhány részletre. Például a modernebb kütyük fel fel bukkanása miatt a korai 20. századra gyanakszom. A térbeli elhelyezésnél, pedig végképp csődöt mondtam. 

A sok apró, de fontos részlet miatt nem vagyok tökéletesen elégedett J.M. Coetzee könyvével. Könnyed írásmódja és a leleményes téma választás miatt még biztosan fogok olvasni az írótól, csak most elsőre nem sikerült a legjobbat választani. 

Véleményem: 6/10