Nem tudom miért, de megfogott ez a könyv a fülszöveg és a borító alapján, azonban olvasva egy picit csalódnom kellett benne, többet vártam ettől a történettől. Adva van egy ötvenes éveiben járó férfi, Nathan McCann, aki egy nem túl boldog, gyermektelen házasságban tengeti a napjait. Egyik reggel a szokásos helyre indul vadászni, ahol a kutyája egy csecsemőre bukkan. A férfi már-már azt hiszi, hogy a kisded megfagyott az erdő októberi hidegében, de a gyermek élni akarása erősebb az időjárás viszontagságainál. Nathan rögvest erős kötödést kezd érezni a gyermek iránt, szeretné örökbe fogadni és felnevelni. Annak ellenére, hogy tinédzser anyja eltaszította magától a gyermeket még vannak vérrokonai, akik a gondját viselik. Az ifjú Nathant a nagyanyja veszi szárnyai alá.
A regényben felváltva olvashatunk Nathan és a róla elnevezett gyermek, Nat szemszögéből. A nagyanyja lényegében eltitkolta unokája elől születésének igazi, rémes történetét, ebből kifolyólag Nathan sem találkozhatott a gyermekkel. Azonban nem feledkezett meg róla, minden születésnapra és karácsonyra ajándékot hagyott a küszöbön és távolról figyelte a kis Nat cseperedését. Natet a nagyanyja a legjobb tudása szerint nevelte fel, azonban azzal, hogy eltitkolta előle az igazságot beláthatatlan károkat okozott a fiú személyiségben. Nat úgy érzi senki sem szereti őt, mindenki eltaszítja magától nem tartozik igazán sehová sem, ezért igazi bajkeverő válik belőle, tettei súlyos következményeket vontak maguk után. Natet végül tényleg eltaszítja magától a nagyanyja és Nathenhez kerül, de mivel a fiú nem bír az indulataival javítóintézetben köt ki.
Nem tudtam hová tenni a Nathanből áradó hatalmas szeretetet és törődést eziránt az átok rossz gyerek iránt. A történet szereplői sem tudták és hiába lett többször is feltéve a kérdés a regény során nem kaptunk rá választ. Annyira nem éreztem valóságosnak a történet alakulását. Nem tudtam azonosulni egyik szereplővel sem. Nathan zokszó nélkül befogadott egy kezelhetetlen, bűnözői hajlamokkal bíró tinédzsert a házába, aki egyik slamasztikából a másikba sodorta magát. Natet végképp nem értettem, nem tudom honnan jött ez a rengeteg indokoltalan düh és gyűlölet, amit a környezetére zúdított. Persze nem volt könnyű az az út, ahogyan Nat megérkezett a világunkba, de ténylegesen élete első pár órája ilyen szinten meg tudja határozni egy ember jellemét?
Az írónő ezt a kérdéskört járta végig a regényben, bemutatva egy nem mindennapi, acél erős kapcsolatot, ami két lélek között létre jöhet. Habár az alap történet nagyon érdekesnek ígérkezett a szereplők zabolátlansága számomra egy kicsit elvitte a történetet. De meg kell hagyni, hogy a regény végére Nat jelentős fejtődésen ment keresztül, amiben nagy segítségére volt, hogy meg tudta találni azt az egy dolgot, ami teljessé tudta tenni az életét, családra és hivatásra is lelt. A regény elején, amikor Nat gyermekkorát taglalta a szerző nagyon nyögve-nyelősen ment az olvasás, aztán, ahogyan a fiatal fiú életében is felpörögtek az események, egyre jobban érdekelt hogyan alakulnak a dolgok és már könnyedén ment az olvasás. Érdekes olvasmány volt.
Véleményem: 2,5/5
Megjegyzések
Megjegyzés küldése