Ez a kicsiny könyv igencsak fontos üzenetet hordoz, hiszen egy olyan világot tár fel az olvasók előtt, amiről a 21. századi ember azt gondolhatná, ilyenek már nem történhetnek meg. A történet Koreában játszódik, ahol Kim Dzsijong életét követhetjük végig a születésétől kezdve napjainkig. Dzsijong majdhogynem a kortársam, ugyan más generációhoz tartozunk, de tökéletesen át tudtam érezni életének legtöbb momentumát. Hiszen én is befejeztem már a tanulóéveimet és elkezdtem tevékenykedni a munka világában. Azzal a nagyon meghatározó különbséggel élem ez életemet, hogy nem sok esetben ért hátrányos megkülönböztetés amiatt, hogy nő vagyok. Koreában napjainkig ordítóan nagy különbség van nők és férfiak között.
A könyv a nemi alapon létrejövő diszkriminációt hivatott bemutatni Kim Dzsijong életén keresztül. Szemtanúi lehetünk annak, amikor Dzsijong anyja bűntudatosan mutatja meg gyermekét az anyósának, sőt még bocsánatot is kér, amiatt, hogy nem fiút szült. Az erre adott válasz cseppet sem bátorító, hanem burkolt kritika, amivel a nőt illetik - "Nem baj a következő majd fiú lesz!". Ahogyan a kislány cseperedik egyre másra kerül hátrányos helyzetbe azért, mert lány. Először fel sem tűnik neki, mert a környezetében, otthon és különböző társadalmi fórumokon is könnyed természetességgel szorítják háttérbe a lányokat a fiúkkal szemben. Még egészen kicsi gyermekként azért kell egy szobán osztozni lány testvérével és nagymamájával, hogy öcsének saját szobája lehessen. Az iskolában azért kap ebédet az utolsók között, mert a fiúkat előrébb veszik. A család lány tagjainak azért kell elmenniük minél előbb dolgozni, hogy finanszírozni tudják a fiú testvér oktatásának a költségét. És még hosszan sorolhatnám azokat a helyzeteket, amikor a Kim Dzsijonghoz hasonló Koreai nők hátrányos megkülönböztetésben és bánásmódban részesülnek pusztán azért, mert nők.
Mélységesen megrendített és elborzasztott ez a regény. Annak ellenére, hogy nem voltak benne brutális jelenteket, nem jelent meg benne az erőszak szinte semmilyen formában, nem volt benne gyilkosság, sem vallási fanatizmus. Mégis megrendített és alapjaiban rázta meg a világomat. Hiszen ebben a vékony, rózsaszín könyvecskében egy olyan fontos dologról olvashatunk, mint a nők helyzete a világ egy viszonylag ismeretlen szegletén. Ha nem olvastam volna el ezt a könyvet fogalmam sem lenne róla, hogy Koreában ilyen siralmas a nők helyzete, hogy alig hatnak rájuk a feminista mozgalmak, hogy a nők ugyanazért a munkáért feleannyi bért kapnak, mint a férfiak és akkor örüljenek, hogy van egyáltalán munkájuk.
A legborzasztóbb ebben az egész helyzetben az, hogy nincsen belőle kiút, mert a folyamat generációról generációra ismétlődik. Hiába engedik meg a nőknek is, hogy egyetemre járjanak és munkát vállaljanak, ha nem segítik őket a karrier építésben. Egy koreai nőnek sajnos nem igen van választása, ugyanis szülést követően kénytelen felmondani az állását, mert az állam nem nyújt megfelelő szociális hátteret ahhoz, hogy ezek a nők anyává válásuk után vissza tudjanak integrálódni a munka világába. Ez a kérdés sajnos a világ legtöbb államában nem tökéletesen megoldott, de általánosságban jobb a helyzet, mint Koreában.
Az írónő könnyed és olvasmányos stílusa vezet minket keresztül Kim Dzsijong aknamezőktől hemzsegő életén, durván az arcunkba tolva a koreai demokráciának állított görbe tükröt. Belegondolni is szörnyű, hogy mai modern világunkban ilyen társadalmak még léteznek. Nagyon szerencsésnek érezhetjük magunkat mindannyian, amiért Európa közepére születhettünk, egy olyan országba, ahol nem kell (vagy viszonylag keveset kell) azért küzdenünk, hogy ugyanolyan bánásmódban részesüljünk, mint férfi társaink. Ezt a könyvet mindenkinek el kéne olvasnia, nemtől és kortól függetlenül.
Véleményem: 5/5
Megjegyzések
Megjegyzés küldése