Nyomasztó disztópia az anyaságról ⧫ Sophie Mackintosh: Kék sorsjegy

Mostanában rettentően felkapottak az irodalomban az anyasággal, az utód nemzéssel foglalkozó disztópiák. Az írókat és az olvasókat egyre jobban érdekli ez az érzékeny témakör, hiszen mai világunkban a szülés és a gyermekvállalás kiváltsággá, privilégiummá kezd válni. Az emancipációt követően szerencsére a nők élete már nemcsak a gyerekvállalás körül forog, eldönthetik, hogy mikor akarnak gyereket és kitől, sőt úgy is dönthetnek, hogy egyáltalán nem vállnak szülővé. Bár ez utóbbit ma is mélységesen elítéli a társadalom, hiába liberálisabb a gondolkodás, mint valaha. (Vagy mégsem?) Sophie Mackintosh is ezt a témát járja körül egy disztópiába ágyazva, amiben elveszi a legfontosabb dolgot a nőktől: a szabad választás jogát. 

A történet egy ismeretlen, de a maihoz nagyon hasonló korban játszódik, ahol a lányok sorsát a vakszerencse dönti el. Amint nővé érnek minden lánynak el kell mennie a lottózóba, a húzott sorsjegy határolja be későbbi életüket. A fehér sorsjegy a családot, a gyermeket jelenti, a biztonságos és a nyugodt élet záloga egy szerető férj oldalán. Míg a kék a szabadságra jogosít fel, egy olyan életre, amiben a nő nincsen megbéklyózva az anyaság által, ahol nyugodtan kiélheti magát az élet minden területén, ahol koncentrálhat a karrierjére és egyéb fontos dolgokra, hiszen az idejét nem emészti fel az anyaság. Talán nem spolier és a kötet címe is arra utal, hogy a főszereplőnk, Calla egy kék sorsjegyes, aki kiválóan dolgozik, a rendszer roppant elégedett odaadó és gondos munkájával, azonban az élete üres és értelmetlen. Hogyan is lehetne értelme, hiszen tudja, minden kapcsolata átmeneti, mivel a férfiak nem maradnak meg sokáig egy olyan nő mellett, aki nem képes nekik családot adni. Callanak titkos, bűnös gondolatai támadnak, hiszen meg akar állapodni, gyermeket akar szülni, anyává akar válni. A határok átlépésével megtalálja ennek a módját, azonban döntéseinek súlyos következményei vannak. 

A történet a sors lehetőségét boncolgatja és a választás miben létét. Hiszen hol van az megírva, hogy azok a nők, akiket a családi életre predesztináltak semmit sem szeretnének jobban, mint magányosan élni, a karrierjükre koncentrálva. Vagy fordítva: miért ne vágyhatna családra a magányos életet élő kék sorsjegyes nő, akinek semmi sem állandó az életében. Roppantul érdekelt volna a rendszer háttere, a kialakulása, a miértje. De sajnos erről vajmi keveset tudhattam meg, mivel az elbeszélő, Calla sem tudott semmit a rendszer működéséről. 

Nagyon vártam már ezt a kötetet, azonban korántsem volt annyira jó olvasmány, mint amennyire szerettem volna. Az elbeszélői stílus roppant száraz, csupa tőmondat, leírás szinte semmi, olyan darabos az egész könyv. Persze előfordulhat, hogy csak az én ízlésemnek nem tetszett, mivel odáig vagyunk a részletes háttér információkért és a leíró részekért a regényekért. Szerettem volna sokkal többet megtudni a kék és fehér sorsjegyes nőkről, arról, hogy miért volt szükségek a születések ilyen módon való szabályozására és miért a férfiak dolga a gyerek sétáltatása, mi az ő szerepük. Ez a vékonyka könyv nagyon sok kérdést és elvarratlan szálat hagyott maga után. Emiatt olvasás közben sokszor éreztem elégedetlenséget, hiszen még annyi mindenről írhatott volna az írónő, amiről nem esett szó, pedig a cselekmény igazán elbírta volna. 

Mindent egybe vetve érdekes volt elolvasni, hiszen a téma és az ötlet szerintem zseniális, de sajnos nem sikerült megfelelően kivitelezni. Elvenni a választási lehetőséget a nőktől és megnézni ki hogyan reagál: aláveti magát a sorsának vagy lázadó lesz és rendszeren kívüli válik. És egyáltalán mi ez a rendszer, ki és miért hozta létre? A regényből válaszokat nem kaptok a felmerülő kérdésekre, de nagyon sok kérdést vet fel a történet, amin jó elgondolkozni.

Vélemény: 3/5